Az előzményekhez tartozik, úgy döntöttünk, mi is hódolunk a mostanában divatos katasztrófa turizmusnak. Ezért részt veszünk egy közel keleti körutazáson, mely tartalmazza a terület legveszélyesebb országainak megtekintését, így Jordániára esett a választásunk, mivel oda elérhető közelségben van Izrael, Egyiptom, Szaúd-Arábia, Szíria.

Mint ilyent előre meg kell szervezni, nehogy kimaradjon valami az útból, ezért felvettük a kapcsolatot a legrégebbi, és egyben a legnagyobb ilyen utak szervezésével foglalkozó irodával, tehát elcsámpáztam a legközelebbi irodájukba az Örs vezér térre. Nagy ováció helyett, elég hétköznapian fogadtak, röpke két mondatban taglalták a lehetőségeket. Miután megegyeztünk a feltételekben (melyeket csak ők szabtak), megrendeltem a szolgáltatást, közben kértem egykét, információt a térségben lévő kialakult szokásokról, mint pl. milyen fizetőeszközt érdemes vinni, amelyet ott szívesen fogadnak, kedvesen tudatták, no ezt  ők nem tudják (persze nemcsak ezt), mivel még nem kaptak semmilyen tájékoztatást a visszaérkező utasoktól. Ebből arra következtettem, hogy nem volt visszaérkező utas, mivel ennek hangot is adtam, megnyugtattak biztos, visszajöttek, csak valamilyen oknál fogva az óta a visszajöttek elkerülik az irodájukat. A kitűzött időpontban megjelentem, hogy megkapjam az utazással kapcsolatos információkat, a kedves kisasszony nagy lelkesedéssel újságolta a tervezetnél egy nappal hosszabb ideig vehetjük igénybe az adott ország vendégszeretetét, mind ezt a partner iroda jóvoltából grátisz kapjuk. A nagy örömmámor közepette elmondtam az én olvasatomban mit jelent ez, másodikán 23 órai indulás helyett csak harmadikán 23 órakor indulunk vissza, és még egy napot fürdőzzünk a napsugarakban, valamint a tengerben. Mindjárt ott helyben lelohasztották a nagy lelkesedésemet, az egy nap nem 24 órát jelent csak dátumváltást, azaz nem 2. 23 órakor indulunk haza, hanem 3. 03 órakor, és ez már az ő értelmezésük szerint egy nap. Mit tehetünk ilyen a turista naptár.

Eljött az indulás napja, zord, hideg, esős napra ébredtünk, most utólag belegondolva nem eső volt az, hanem előre siratott minket az időjárás. A repülőgépen nagy örömmel állapította meg a férfitársaság, hogy a 180 főből csak húszan képviselik a teremtés koronáját, mint kiderült ezt az életük párja is észrevette, és attól kezdve jobban vigyáztak rájuk, mint Al Caponéra a Sing-Singben. Éjjel 2 órakor megérkeztünk, a helyi idő szerint 3 órakor, viharos szél és kissé ideges, fáradt leányok fogadtak, a repülőtéren. Az idegességet kiváltó okot nagyon hamar megtudtuk, többen a jó elhelyezés érdekébe, a drágább tengerparti szállodába fizettek be, a lányoknak kellet elmagyarázni oda sajnos nem mehetnek, mivel pénteken esküszik a királyfi az esküvő után ide zúdul a násznép és előjoguk van a szobákra, így a kedves turisták mehetnek a belvárosi kétcsillagos szállodába. Hiába ebben a térségben még mindég a király az úr a háznál. A szálloda elfoglalása reggel hat óra körül, azt hittük itt a pihenés ideje. Zord telefon csengetésre ébredtünk mindjárt 9 órakor, mert 10 óráig lehet reggelizni utána programismertetés, következi. Itt tudtuk meg, hogy az áhított tengerpart csupán 17 km. található, a taxi potom 3 dinárért vissz oda, de ez alku tárgya (1 $ = 0.7 J.D.), mert a taxiban nincs tarifa óra.

Mivel mi körutazásra jelentkeztünk bennünket nem fenyegetett a magas taxi ár, nem volt időnk kipróbálni az alkudozás örömét.

Másnap Petra hajnalban kelés, fekvés, késő este, mármint nekünk volt késő este, a helyi lakosok szerint délutánnak számít, ők ilyenkor élik a társadalmi életüket az utcán, parkok padjain esznek, kávéznak, kávéárusok szaladgálnak, termoszaikban tea, kávé. 

Petra lenyűgözően csodálatos már a bejáratnál vad kurjongatással fogadnak a lovasok, vad vágtázással a kőmorzsalékos lejtős úton próbálnak rábírni, hogy őket válasszuk a további utunkra. Hatalmas sziklaszurdokban visz le az út a városig. Közben a helyi idegenvezető magyaráz hosszan angolul, a magyar telepített vezető két szóban fordítja, oda se figyelünk, mert a látnivaló sokkal jobban leköti a figyelmünket. A csodálkozástól észre sem vettük mekkora utat tettünk meg lefelé, csak amikor visszaindultunk akkor jöttünk rá mit magyarázott a bejáratnál az öreg kordés, majd visszafelé megtudjuk mi a magyarok Istene, amiért nem őt választottuk a lefelé útra, de a látvány feledtette velünk a fáradságot.

A következő nap volna a pihenés ideje, de az idegen vezető még az első nap rábeszélt egy hajóútra a Vörös tengeren, már csak azért is jelentkeztünk, mert a beharangozás szerint Izrael, Egyiptom, Szaúd-Arábia partjainak érintésével csodálatos korál és egyéb tengeri herkentyűk megtekintése lesz a fő attrakció. (Nos ezt az utat nem ajánlom senkinek, az előre kedvcsinálónak elmondottak csak részben igazak, a hajó végig a Jordán partok mentén haladt a fent említett országokat madártávlatból láttuk, a tengeri micsodákat csak az látta, akinek volt búvár szemüvege és kiúszott a part közelébe amikor a hajó megállt, az ebéd készítés idejére. Az utolsó napon jöttünk erre rá, amikor taxival kimentünk a Japánkertnek nevezett szabad strandra, ahol a hajó is megállt, béreltünk egy üvegaljú hajót, végig vitt bennünket a part közelében így tényleg megcsodálhattuk a gyönyörű élővilágot. Persze negyedébe került, mint a hajóút, a szomszéd országok határait innét is megnézhettük.)

Ötödik nap, utazás a holt-tengerhez útközben nem sok látnivaló akad, igaz az egyik völgymellet elhaladva megemlítették valahol ezen a területen fakasztot, vizet Mózes a sziklából, (mivel az ország kb. 80% sivatag, minden látnivalót több órás sivatagi utazás előz meg.) A Holt-tengerrel semmi baj az nagyon sós, ha hosszabb ideig ott lehetnénk biztos gyógyító hatását is élveznénk, de az idő sürget fél tizenkettőkor érkeztünk meg, kettőig lehet ebédelni, közben fürdés, iszapolás, szárítkozás, az iszap lemosása, öltözés mert bezár az ebédlő. Indulás Madabába Jordánia legnagyobb keresztény városába. A templomban megnéztük a mozaik térképet, melyet a templom építésekor eléggé megrongáltak. Tovább futás a Nebó hegyére, ahonnan Mózes megpillantotta az ígéret földjét. Megcsodáltuk a tájat, rápillantottunk a Golán fennsíkra, Beka völgyére, megnéztük a tavat, amelyen Jézus szárazlábbal ment át. A Ferences templom együttes mozaikjai megcsodálása után meghallgattuk az ügyeletes skót viccet mely szerint, „a skót csónakot bérelne, hogy családjával átevezhessen a tavon, túl nagynak találja a bérleti díjat, a csónakos elmondja a tónak a történetét, miszerint itt kelt át Jézus száraz lábbal, mire a skót ilyen bérleti díj mellet nem csodálom”.  Szállás Ammanban.

Reggel utazás Jerashba megnéztük a romai kori romvárost, mely a Bibliából ismert gadarai csoda helyszíne is. Azért a helyiek sem hagyják ki a romváros varázsát a színházában minden évben, fesztivált rendeznek ott jártunkkor tartott a nagy készülődés.

Vissza Ammanba megtekintettük a bazárt, nem hasonlított az eddig látott bazárokra, a főutca két oldalán üzletsorok, beljebb nem mertünk menni a kosz és a bűz miatt, mindenhol teával kínálnak, csak a konyhába ne néz be mert a pohármosó víz sűrűbb mint a tea elvégre víz szegény területen vagyunk. A szálloda nagyon szép szebb, mint az aqabai szállónk.

Reggel tovább utazás. Amman gazdag villanegyede megtekintése buszból, két sivatagi palotának mondott épület meglátogatása, utána 10 órás sivatagi út, megérkezés Wadi Rumba egy-két utas azt hitte rumban fogunk fürödni, pedig csak jó minőségű vörös homokban, Jeepnek mondott nyitott teherautókon száguldoztunk a sivatagban a beduin tábor felé. Útközben megnéztük a sziklarajzokat, lehetet tevegelni egy dinárért 30 métert, megálltunk Arábiai Lawrwnce sziklába véset mellszobránál, megtekintve a helyet ahonnét kiindult az arabfelkelés a törökök ellen, sivatagi naplementének csodálata utána didergés, mert olyan gyorsa lehűlt a levegő. A táborban vacsora, hastánc bemutatóval egybekötve, a hölgyeket megtanították egy-két kecses mozdulatra, némely hölgynél csak mozdulat volt, a kecsesség elmaradt. Késő este vissza az aqabai szállásra, éjfél után megérkezve láttuk, a helybéliek még mindég élik a maguk mozgalmas életét az utcákon.

Másnap szabad ekkor mentünk el a Japánkert nevű szabad strandra. Este 23 órakor el kellet hagyni a szobákat háromnegyed egy körül megjött az autóbusz, irány a repülőtér, előtte nagy, irgum-burgum közepette megkértek mindenkit hagyja az országban a tengerpartjáról elhozott szuvenír tárgyakat, mert a repülőtéren motozás átvilágítás, és akinél nem hivatalosan vett korál és egyéb tengeri herkentyűket találnak azt akár 10000 dinárra is, megbüntethetik. Hölgyeket elválasztották az uraktól külön motozó helyen keresztül, kellet menniük, a férfiak legnagyobb sajnálkozására, többen végi néztek volna egy kis női motozást.

Megjött a gépünk hozta az újabb áldozatokat, kajánul figyeltük miképpen birkóznak meg a 30 fokos meleggel, persze akkor még nem tudtuk, ők azért néztek ránk olyan kaján mosollyal, mert tudták mi vár ránk a haza érkezéskor, eső, szél, hideg.

Ennyi történt velünk azon a 8 napos úton, szép volt de fárasztó, aki megteheti, annak ajánlom, voltak olya hírek, elég, ha csak az olcsó szállást fizeti a repülő jeggyel, ott taxival megy végig ugyan ezen a kiránduláson, a felébe kerül, de akkor nem sokat tudnánk meg a gépkocsivezetőtől, ha nem tudunk angolul, mert ugyan a telepített idegenvezetőnk szegényes fordítása ellenére a fontosabb dolgokat azért megtudtuk.