Hajdúszoboszló. Megérkeztünk, és ettől kezdve minden baj-bú elfelejtve, a Mátyás király szálloda halljában a bájos, recepciós lányok, szinte a tenyerükre vettek, készségesen útba igazítottak, mit merre találunk, mi a teendőnk. Mivel másodszor vettük igénybe a szálloda szolgáltatását, így csak az újdonságokat próbáltuk megjegyezni, ha nem sikerült volna semmi baj, mert készségesen álltak továbbiakban is a rendelkezésünkre, pedig volt egy-két bugyuta kérdésünk az ottlétünk ideje alatt. A szálloda ebben az időszakban főleg az idős, reumás emberek paradicsoma, a személyzet szinte családias hangulatot teremt, mivel visszatérő vendégek vagyunk, többen régi ismerősként, üdvözölnek. A fürdő recepcióján Anikó, Renáta a fiatalság bájával igazítják el a vendégeket, merre találják a kezeléseket, melyek időpontját Anikó főnővérrel kell egyeztetni. Emőke, Erzsike, Sándor masszőrök barátságos invitálására megfáradt, beteg emberek vonszolják be magukat, a kezelés befejeztével szinte megfiatalodva ugranának le az ágyról, ha nem adnának a látszatra, miszerint ők nagyon beteg idős emberek. A többi kezelés iszap, víz alatti masszázs, víz alatti torna, gyógytorna, súlyfürdő, mind, mind javít a közérzeten. Ha csak, mint szállóvendég jövünk, bizonyos eltöltött éjszaka után meg ajándékoznak masszázs, talpmasszázs, só barlang terápiával, persze ezeket a TB kezelések igénybe vételekor is megkapom, van még nyugdíjas kedvezmény, törzsvendég kedvezmény. A legfontosabb, mint jó gurmannak az étkezés, már az első itt létünkkor is megállapítottuk a konyhájuk csodálatos, változatos, ízletes, és bőséges. Ennek áldásos (vagy nem áldásos), részét magamon tapasztaltam akkor csak öt napig részesítettek az ízek kavalkádjában, de 4 kg-mal lettem nehezebb ezt csak távozáskor vettem észre, mivel a nadrágom nem jött rám kénytelen voltam melegítő nadrágba haza menni. Félpanziós ellátást kap a kedves vendég, a reggeli állandó, az ebéd vagy vacsora választható, persze a választásnál már gondban vagyunk, legszívesebben ebédelnénk és vacsoráznánk. A reggeli svédasztalos feltálalás, a választékon végig tekintve is plusz 2 kg. A fő étkezés előétel, főétel, desszertből áll minden fogást háromféléből választom ki, és ekkor jön a gond, ott ülök, és nem tudom, mit részesítenék előnybe, mivel a konyhafőnök névadó fantáziája Andersen a nagy meseíró fantáziájával vetekszik. Mert mit takar a („Tenkes kedvence, az orosz házi leves” elnevezés, s ki tudja fejben tartani azt a sok szépen hangzó ételneveket), semmi baj, ilyenkor segélyt kérő tekintettel megkeresem Gyula urat, ő mit ajánlana, eddig ez a módszer nálam bevált. Amikor elfogyasztottam a csodálatosan finom étket akkor kezdek azon gondolkodni milyen, lehet a másik kettő, de kár, amiért csak egyet lehet kiválasztani, még szerencse. Nem tudom, hogy együttérzésből, vagy a lelkünk nyugalma miatt, de nem találni mérleget a kezelőhelyeken, talán így jobb, mert állandósulna a lelkiismeret-furdalás a felszedett kilók miatt. Egyik este nagy meglepetésben volt részünk, igaz nem a mi kedvünkért, hanem egy zártkörűrendezvény színvonalának emelésére, a felszolgáló lányok spanyol viseletben tálalták a vacsorát. Eddig is láttuk milyen csinosak, most még inkább kivívták a férfi szemek csodálatát. Csodálatos volt, nem fenyegetésképpen, de tavasszal újból megyünk.